[ Pobierz całość w formacie PDF ]

- Nem, én rákérdeztem, és Q csak megerQsítette. Soha
nem szegné meg a magának tett ígéretét. Ugye, nem bánja? -
tette hozzá kis idQ múlva.
- Nem, nem bánom. Hiszen maga szinte már családtag
itt nálunk. - A portrét nézegette. - Ugye, vigyázni fog
Daisyre?
- Megígérem, hogy mindene meglesz, amit csak akar.
- Az jó - mondta Charlie, és úgy rázta meg a vállát,
mintha valami nehéz terhet dobna le róla. - MielQtt maga
megjelent, nagyon aggódtam Daisy miatt. Túlságosan is
111
kedves, de maga eléggé kemény ahhoz, hogy megóvja a rá
leselkedQ veszélyektQl.
- Igen, elég kemény vagyok. - Jason nyelt egy nagyot,
hogy eltüntesse a torkában a gombócot, majd a képre nézett.
- Jó lett, Charlie.
- Ez a legjobb kép, amit életemben valaha is festettem.
De nem remekmq - tette hozzá egy kis fintorral. - Azt hi-
szem, nem az volt megírva a sorsom könyvében, hogy hal-
hatatlan legyek.
- Miért, szeretne az lenni?
Charlie bólintott.
- Azt hiszem, elemi ösztöne az embernek, hogy valami
olyan szépet alkosson, ami a halála után is él.
- De hiszen maga már elérte ezt.
Charlie meglepve nézett Jasonra.
Jason a képre bökött a fejével.
- Daisy.
- Mondtam, hogy nem...
- Nem a festményrQl van szó. Nem vagyok mqítész,
hogy megmondjam, különleges-e vagy sem. Én magáról
DaisyrQl beszéltem, mert Daisy kétségkívül különleges te-
remtés.
112
Charlie arca megenyhült.
- Ez valóban nem kérdéses, de Q sem az én teremtmé-
nyem. Én csak a nevelQapja vagyok. Nem tQlem kapta a
hangját.
- A hangját istentQl kapta - mondta Jason halkan -, de
maga gondoskodott róla, hogy képezze. Maga irányította, és
alakította az értékes tulajdonságait. Az a lány ragyog. És,
Charlie, maga csiszolta ilyen ragyogóra.
Charlie megrázta a fejét.
- Higgyen nekem, ez így van. Maga valami sokkal tartó-
sabbat alkotott, mint a festmény. Mindenki, aki csak talál-
kozik Daisyvel, egy kicsivel jobb lesz, egy kicsivel lágyabb.
Ajándék a hangja mindenkinek, és maga volt az, aki ezt
biztosította nekünk. - Jason megfogta az öregember vállát. -
Ez legalább annyira jó, mint Rembrandtnak lenni, sQt még
jobb is.
- Nem egészen - felelte Charlie csillogó szemmel -, de
közel jár hozzá. Mecénásnak lenni sem rossz.
- Nagyon is jó. És most - mondta Jason, miközben
kiment a
konyhába adok egy csésze kávét, és folytathatja a munkát.
Tudja, gondolkodtam. Ismerek pár embert New York-i
113
mqvészi körökben, akik megnézhetnék ezt a portrét. Talán
egy kis halhatatlanságot tudunk biztosítani.
Kölcsönvehetném a képet pár hétre, hogy próbálkozzak
vele?
- Hogy megnyugtasson?
- Nem vagyok jótevQ. Csak eszembe jutott, hogy nem a
helyes megvilágításban szemléli azt, amit elért. Maga az
egyik legsikeresebb ember, akit ismerek - mondta és
visszanézett Charlie-ra. - Ráadásul piszkosul jó ember.
Charlie bólogatott, miközben leült a reggelizQasztalhoz.
- Hadd viszonozzam a bókot. Daisynek kiváló ízlése
van.
Jason két csészébe öntötte szét a kávét.
- Daisy nem tudja megkülönböztetni az aranyat a ga-
gyitól.
- Eszerint maga gagyi?
Jason odanyújtotta a csészét Charlie-nak.
- De arannyal befuttatva.
- Szerintem téved - mondta az öreg elgondolkodva.
Jason megvonta a vállát.
- Hát, ami Daisyt illeti, igazam van, és nem tévedek
magával kapcsolatban sem, Charlie. - Mosolyogva meg-
114
emelte a csészéjét, mintha pohárköszöntQt mondana. -
Daisyre.
Charlie is fölemelte a maga bögréjét. Lágy mosoly olvadt szét
az arcán.
- Daisyre.
Jason egész testében remegve, zihálva rogyott rá a lányra. Daisy is
szaggatottan kapkodott levegQ után, beletelt pár percbe, míg ki
tudta nyögni: - Valami baj van?
Érezte, ahogy Jason izmai megfeszülnek.
- Miért kérded? Megbántottalak?
- Nem. - Jason vigyázott, nehogy fájdalmat okozzon a
lánynak, de szeretkezésük üteme vadabb volt, mint bármikor
eddig, már-már brutális, és Daisy valami kétségbeesést vélt érezni
a férfi vágya mögött. - Nem, csak... - elhallgatott, ahogy megérezte
a férfi nyelvét a fülcimpáján, és egyértelmq ágaskodó férfiasságát
a combjánál.
- Megint? - suttogta. - Máris?
- Megint - felelte a férfi, széttárta a lány combját, rácsúszott,
majd egyetlen döféssel megmártózott benne. - És újra. -
115
Visszahúzódott, majd ismét nekilendült vad ritmusban. - És újra
meg újra.
Jason nagyon különösen viselkedik ma este, gondolta Daisy,
és elfogta a szorongás. Együtt zuhanyoztak, Jason segített
neki öltözni, most pedig ott támasztja a fürdQszoba ajtaját,
miközben Q a tükör elQtt a haját fésüli. Mintha egy pillanatra
sem akarná elengedni a szeme elQl. Daisy aggodalmaskodva
nézett Jasonra.
- Jason, biztos vagy benne, hogy...
- Imádom a hajadat - mondta rekedten. - Istenem, de
gyönyörq.
Imádta a haját, imádta a testét. Daisynek fájt, hogy Jason
mindig csak a testi megjelenésérQl beszél, soha sem róla,
mint egészrQl.
- Le kéne vágatnom, nagyon nehéz kifésülni.
- Nem, ne!
Daisy döbbenten nézett a férfira, aki megpróbált moso-
lyogni.
- Persze, azt csinálsz, amit jónak látsz, de szerintem hiba
lenne - mondta a férfi, és elkapta a pillantását. - Soha nem
felejtem el, ahogy a hajad a párnára omlott.
116
Daisy keze megállt a levegQben, és mintha megfagyott volna
benne a vér.
- Mi az, hogy nem felejted el?
- Vissza kell mennem New Yorkba.
Daisy lesütötte a szemét.
- Igen?
Jason görcsösen bólintott, és még mindig kerülte a lány
pillantását.
- Az éj dala.
- És visszajössz?
- Nem valószínq.
- Hát persze - mondta Daisy, és óvatosan letette a fésqt a
márvány öltözQasztalra. - Értem. Semmi okod rá, hogy itt maradj,
most, hogy tudod, nem játszhatom el Desdemonát.
- Nem azért... - Jason hirtelen elhallgatott, arca eltorzult,
mintha nagy fájdalmai lennének. De lehet, hogy Daisy
rosszul látta, mert a következQ pillanatban már semmi érzelem
nem tükrözQdött rajta. - El kell utaznom GenfbQl.
- Mikor?
- Reggel. Hatkor megy a gépem. Bedobom a csomagomat a
kocsiba, és egyenesen kimegyek a reptérre, miután hazavittelek.
117
Nem szabad, hogy lássa a fájdalmamat. Hiszen fölkészülhettem
volna erre. Jason nem titkolózott. Mondta, hogy neki a zene a
mindene.
- Nem kell, hogy hazavigyél. Majd megyek taxival.
- Elviszlek - mondta Jason.
- Azt hiszem, jobban szeretném, ha mégse vinnél - mondta
Daisy igyekezve, hogy ne lehessen hallani, menynyire remeg a
hangja. - Attól tartok, bajosan tudnék úrrá lenni magamon. Nem
vagyok jó búcsúzó.
- Daisy... én nem akarom, hogy... - Jason elhallgatott, majd
rekedt hangon hozzátette: - Sajnálom, hogy így kellett lennie.
- Én nehezítem meg a helyzetedet? - Daisy ajkára ráfagyott a
mosoly. - Nem kérek tQled számon semmit, hiszen soha nem [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • ewagotuje.htw.pl
  • Copyright © 2016 WiedziaÅ‚a, że to nieÅ‚adnie tak nienawidzić rodziców, ale nie mogÅ‚a siÄ™ powstrzymać.
    Design: Solitaire