[ Pobierz całość w formacie PDF ]

Már három napja voltak itt, és bármilyen érdekes is
volt látni Landót játék közben, kezdett elege lenni a
bqnbarlangból. Hogy valamivel elüsse az idejét, szer-
zett egy rodiai szótárgépet, és megtanult néhány
kifejezést, meg kiment a városba vagy kétszer Csubi
kíséretében, de ez sem volt valami nagy móka. Akár-
csak Mos Eisleyban az évnek ebben a szakában, itt is
kánikula volt, ráadásul az óceán közelsége folytán a
forrósághoz magas páratartalom társult. A Tatuinon
túl kevés volt a víz, itt meg túl sok. Sehogy sem akart
jó lenni.
Persze kimehetett volna a tengerpartra, hogy elüldö-
géljen a víz mellett - Avaro szerint a kaszinóvendégek
családtagjai is kijártak -, és lehet, hogy kellemesebb
lett volna az árnyékban, a friss tengeri szellQben hqsöl-
ni... de nem egy vukival, aki folyton azért sírt, mert a
bundáját telefújta homokkal a szél.
137
Emellett a közelben akart lenni arra az esetre, ha a
kapcsolat létrejön.
A kaszinó egyik sarkában egész sor holotáblajáték
állt. Csubi sqrqn pislogott arrafelé; úgy tqnt, érdekli a
dolog.
- Gyerünk - mondta neki Leia. - Ha játszani akarsz,
akkor játssz. Én majd nézlek, Thripio pedig majd ellát
rosszabbnál rosszabb tanácsokkal.
A vuki izgatottan összeborzolta a fején a szQrt.
Otthagyták Landót, és átmentek a holotáblákhoz.
Leia lehorgonyzott Csubakka mellett, és körülnézett a
kaszinónak ebben a fertályában. Különös volt, de eddig
sehol nem látott birodalmiakat. Se rohamosztagosokat,
se eltávozáson lévQ katonákat. Talán azért, mert a Fe-
kete Nap uralta a városrészt? Nem tudta mire vélni
ezt.
Felsóhajtott. Valahogy nem így képzelte el, amikor
csatlakozott a Szövetséghez. Legrosszabb álmában sem
hitte, hogy egy napon itt fog álldogálni, egy kilenced-
rangú, füstös kaszinóban, arra várva, hogy a galaxis
legnagyobb bqnszervezetének a képviselQje felkeresse.
Ha valaki ezt jósolja neki, akár csak néhány hónappal
ezelQtt, orvoshoz küldte volna az illetQt.
De ki láthatja elQre a jövQt?
Az élet már csak ilyen. Tele van furcsaságokkal.
138
13.
Artu Luke felé lQtt egy sistergQ elektronsugarat. A Ta-
tuin reggeli levegQje fájdalmas recsegéssel engedte át
magán a két méter hosszú szikrát. Luke maga elé lendí-
tette a kardot, útját állva a mesterséges villámnak. A
töltés ártalmatlanul lespriccelt a fénycsóváról.
- Ez így túl könnyq - mondta Luke a droidnak.
Artu füttyentett.
- Tudom, tudom. Nem a te hibád. Te nem vagy Darth
Vader.
Luke lazított. Volt még néhány másodperce, míg Artu
feltölti a kondenzátorait. Az ErQ eddig megvédte a ké-
kes villanásoktól, egyszer sem kapott áramütést.
Nem mintha annyira tartania kellett volna ettQl. A
kisülés felborzolná a haját, és megcsiklandozná egy
kicsit, de a kétszázezer voltos feszültség ellenére ez
lett volna minden ártalom - hacsak nem áll egy tócsa
közepén.
Ilyesmi azonban itt aligha fordulhatott volna elQ.
Távoli gépzúgás ütötte meg a fülét. A hang irányába
fordult, és végigpásztázta a...
Zzzt!
Luke akkorát ugrott, mint egy megbokrosodott taun-
taun.
- A mindenségit! - dörzsölte meg a hátsóját.
Artu trillázó füttysorozatot hallatott; nagyon úgy
hangzott, mint egy kárörvendQ kacaj.
- Ez egyáltalán nem mulatságos!
Artu nem hagyta magát.
139
- Jól van, majd akkor legyél ilyen nagyokos, ha olaj-
cserére lesz szükséged.
Artu füttyentett, de már nem volt akkora hangja.
Yoda mester a fejét csóválta volna erre. Ennyit az
ErQ felett gyakorolt uralmáról. Elég egy kis figyelmet-
lenség, és puff, máris odavan.
De az, ami elvonta a figyelmét az ErQrQl, most a to-
vábbi morgolódástól is megkímélte. A zaj erQsödött,
és most már egy porfelhQt is látni lehetett. Valakik láto-
gatóba készültek hozzá, és a porfelhQ méretébQl ítélve
lehettek jó páran.
- Jobb lesz, ha elrejtQzünk - mondta Luke. - Bújj el
a házban, Artu.
A kis droid begurult a házba, Luke pedig megkerülte
az egyik közeli halmot, és a fedezékébe húzódott. A
hajtómqvek zaja fülsiketítQ csörömpöléssé erQsödött;
Luke felismerte a hangjukat: tereprobogók voltak.
A tereprobogók hosszú, törékeny jármqvek voltak,
és gyakorlatilag egy-két ülésbQl meg az ezt vontató
repulzorhajtómqvekbQl álltak. A hajtómqveket és az
ülést kantárszárszerq kábelek kötötték össze. A robo-
gók gyorsak voltak és jól - bár nem könnyen - ma-
nQverezhetQek, de ugyanakkor zajosak és megbíz-
hatatlanok. Egy velosikló gyerekjáték volt ezekhez a
megzabolázhatatlan gépparipákhoz képest. Az egy-
szerq polgárnak rögtön a törvényen kívüliek vadul
száguldozó bandái jutottak eszébe róluk. Ezek közül
egyesek, mint a Nova Démonok vagy a Fekete Csillag
Gyermekei galaxisszerte hírhedtek voltak. Pk gyakor-
latilag a gépeik hátán éltek, és úgy egybenQttek azok-
kal, hogy végtagjaik meghosszabbításaként kezelték.
Fqszert és fegyvereket csempésztek, és jó pénzért bár-
140
mire képesek voltak. Meg ingyen is, ha úgy hozta ked-
vük...
Persze, azért nem volt lókötQ minden tereprobogós.
Tinédzserkorában Luke is rengeteget száguldozott
a sivatagban; kanyonból ki, kanyonba be, dübörgQ haj-
tómqvekkel át Mos Eisley utcáin, fQleg éjszaka, amikor
a forgalom-ellenQrzés szünetelt.
De mit kereshetett itt egy tereprobogós banda? Száz
kilométeres körzetben Q volt az egyetlen élQlény. Elté-
vedtek talán?
Nem, ez egy robogós banda esetében elképzelhetet-
len volt.
Ezek hozzájöttek, és nem azért, hogy jó napot kíván-
janak neki. Méltó ellenfelet akart magának, hogy kipró-
bálja a fénykardját? Nos, most megkapta.
A tereprobogók körözni kezdtek Ben háza körül.
Nyolcan, kilencen... tucatnyian voltak, és mindannyian
védQszemüveget meg bukósisakot viseltek, és bár a
szerelésük nem volt egységes, ugyanazt a jelet viselték
a dzsekijükön. Luke ismerQsnek találta, de nem tudta,
hova tegye.
Mindenkinek sugárvetQ fityegett a csípQjérQl.
Egyikük észrevette, és már lQtt is. A sugár Luke mel-
lett csapódott be, üveggé olvasztva a homokot. Ezek a
fickók nem úgy néztek ki, mint akik foglyokat akarnak
ejteni.
Ejnye.
- LQjük szét a törpe seggét, fiúk! - üvöltötte túl a
hajtómqveket valamelyikük.
Luke újabb fedezéket keresett. Átrohant két nagyobb
vándorkQ közé. Itt két irányból is védve volt a lövé- [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • ewagotuje.htw.pl
  • Copyright © 2016 WiedziaÅ‚a, że to nieÅ‚adnie tak nienawidzić rodziców, ale nie mogÅ‚a siÄ™ powstrzymać.
    Design: Solitaire